A Debrecen Helyőrségi Zenekar nem csak a katonai hagyományok ápolásában, hanem Debrecen kulturális életében is meghatározó szerepet tölt be. Ennek elismeréseként kerültek be a Debreceni Értéktárba; az erről szóló díszoklevelet április 11-én, a város napján vette át Pál István őrnagy, zenekarvezető. Ezzel egyidőben, több évtizedes szolgálatukért a Pro Urbe - A városért díjat is elnyerték. Összeállításunkban több katonazenész is bemutatkozik.

Kovács Róbert százados (trombita) - karmesterhelyettes

Szerepe a zenekarban, hogy egyfajta hidat képez, közvetít a zenészek és a karmester között. Kiemeli az együttes sokszínűségét, hangsúlyozva, hogy szinte bármilyen műfajban otthonosan mozognak, miközben van egy jól begyakorolt, állandó repertoárjuk.

Pál őrnagy és ő egy padban kezdték zenei tanulmányaikat Miskolcon, 14 éves koruk óta ismerik egymást. Azt vallja, a humor létfontosságú a mindennapokban, ezért igyekszik jó hangulatot fenntartani a próbákon. Egy díj, akárcsak a közönség tapsa, mindig megerősítést jelent. Egyaránt jól érzi magát trombitásként, karmesterként és a zenekarvezető jobbkezeként. Emlékezetesnek tartja Pál Dénessel és Gájer Bálinttal közös koncertjüket.

 

Lénárt Zoltán törzszászlós (vadászkürt)

A zenekar egyik „őstagja”. Fontosnak tartja a hazaszeretetet, a Magyar Honvédség értékeit, ezeknek mindig is igyekezett megfelelni. Elmondása szerint nagy erénye a higgadtság. A fiatal zenészek szakmai és magánéleti kérdésekben is számíthatnak rá, a jelenlegi csapatot jó közösségnek tartja.

Számos emlékezetes pillanatot őriz a fellépésekről. Mosolyogva meséli: egyszer nagy szélben játszottak, ami belekapott a tubás hangszerébe, majdnem kisodorva őt a sorból. Egy másik alkalommal gyermekeknek adtak elő, és a koncert végén egy kollégája megkérdezte őket, hogy mire asszociálnak a zenéről – értetlenül néztek, mert még nem ismerték ezt a szót.

Számára nem a díjak jelentik a legnagyobb elismerést, neki az esik a legjobban, ha egy szóló után a közönség megtapsolja.

 

Fábián Zoltán főtörzsőrmester (kürt)

Több mint harminc éve kezdődött minden… Egy hangszerbemutatón szerette meg a kürtöt, eredetileg harsonásnak készült. 2002-ben, sorkatonaként még a Budapest Helyőrségi Zenekarnál játszott, majd három év múlva már a debreceni formációt erősítette. Azóta repertoárjuk jelentősen megváltozott: a könnyű- és klasszikus zene ugyanúgy része a fellépéseiknek, aminek ő kifejezetten örül. Hiszi, hogy nem szabad leragadniuk az indulóknál.

A fejlődés igénye hajtotta, így régi álmát beteljesítve 2018-ban jelentkezett a Miskolci Egyetemre, ahol zenetanári diplomát szerzett, dr. Seeman László kürtművész oktatta. Legtöbb szabadidejét most a fiával tölti, aki focizik és nagyon sok meccse van. Bachot kedveli leginkább, mert zenéje élettel teli és dinamikus. Emellett modern DJ szetteket is hallgat.

 

Tóth-Péntek Julianna főtörzsőrmester (szaxofon)

Azt tapasztalja, hogy oldott, jó hangulatú a légkör a katonazenekarokban, itthon és nemzetközi környezetben egyaránt. 2016-os csatlakozásakor még egyedüli nő volt a csapatban, azóta ez már változott. Szerinte a szaxofon manapság nem számít férfiasnak, és kiemeli, hogy sok romantikus zene íródott a hangszerre. Kevesen tudják, hogy a szaxofon fafúvós, finomítja a rezesek hangzását. Szívesen játszik szólót, szerinte ez a zenészlétet megnehezítő lámpaláz egyetlen ellenszere.

Jelenleg tizenkét növendéke van, emellett a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban is tanít. Nemrég karmesteri diplomát szerzett, most a vezénylésben is próbálgatja szárnyait. Egy koncertekkel teli időszak után jól esik némi távollét a hangszerétől, de mint mondja, a visszatérés is nehezebb, hiszen a sporthoz hasonlóan itt is izmok dolgoznak. Férje hobbizenész, így megérti elkötelezettségét.

 

Koroknai Attila főtörzsőrmester (ütőhangszerek)

Élete három évtizede a zenéről szól. Tapasztalatokat gyűjtött színházi és szimfonikus zenekarokban és könnyebb műfajokban egyaránt. Jelenleg is több zenei produkcióban dolgozik. Életének sokszínűségét jelzi, hogy korábban volt targoncás, raktáros, bolti eladó, sőt, barista végzettsége is van. Emellett két zeneiskolában tanít.

A katonazenekarnak tizennégy éve a tagja. Számára rendkívül fontos a példamutatás, mind szakmailag, mind emberileg. A zenészek ugyan művészlelkek, de elfogadja, hogy a katonai szolgálat kötöttségeinek is meg kell felelniük. Kottatárosként ráadásul nagyobb a felelőssége. Zenei sokoldalúságát mutatja, hogy egy hajdúszoboszlói formációban kongázik, retro latin zenét játszanak.

Szolgálata során árvízi- és határvédelmi feladatokban is részt vett, valamint a Covid elleni védekezésben is aktív szerepet vállalt. Több katonai kiképzésen van már túl, bár katonazenészként inkább a hangszere a „fegyvere”. Az erőnlét egy zenésznek is fontos. Példaként említi, hogy a virágvasárnapi fellépés előtt félmaratont futott. Úgy véli, ez a szakma pszichésen kimerítő, hiszen egy-egy darabot számtalanszor el kell próbálni. Számos ütőhangszeren játszik, köztük vibrafonon, harangjátékon, timpanin, cintányéron és nagydobon.

 

Béres Tamás törzsőrmester (trombita)

Mindig is katonazenésznek készült, tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte. Úgy véli, a kívülállók azt látják, hogy hétköznapjaik rugalmasabbak, viszont ők szinte minden hétvégén fellépnek, ami életüknek teljesen más ritmust ad. Tagja a Debrecen Big Bandnek is.

Mint elmondta, zenészként is fontosak a katonai feladatok, ilyenkor a gyakorlásra nincs annyi lehetőség. Egy-egy nap pihenőt néha be kell iktatni, hiszen életük a sportolókéhoz hasonló. A reggeli „befújás” a bemelegítés. Kifejezetten úgy edz, hogy annak zenészként is hasznát vegye, felkészülve a menetelésre, a hosszas állásra és ülésre. Vállizmait is erősíti, ami a hangszer megtartásában segít.

Sokan azt gondolják, hogy indulókat játszani egyszerű, holott azok ütemesek és technikásak, ezért megterhelik a szájat. A hangszer iránti lelkesedést változatossággal és széles repertoárral lehet megőrizni.

 

Lesku Mónika őrmester (fuvola, piccolo)

Tartalékos katonaként kezdte. Korábban ő is tanított, növendékei hiányoznak neki. Hangszerei, a fuvola és a piccolo mindig központi szerepben vannak. Viccesen megjegyzi, hogy a fuvola lágy hangjával szemben a piccolo élessége olykor fejfájást okoz a zenésztársaknak. Nagyon szereti a katonazenét, így a jövőjét is itt képzeli el.  

 

Jákób András őrmester (tenorkürt)

Több mint tíz éve zenél. Informatikusnak készült, de ezt hamar megunta és egy tanára javaslatára jelentkezett egy próbajátékra. Ennek már három éve. Nagyon szereti a zenekari közösségüket. Vannak ugyan generációs különbségek, de tapasztalata szerint ennek ellenére jól tudnak együtt zenélni. Továbbra is aktív tagja annak a hajdúszoboszlói formációnak, ahol pályafutását kezdte. Ha hívják, szívesen megy, hiszen jó a társaság és számítanak rá.